A somogyhárságyi pincesor
A XIX. század végétől a somogyhárságyiak a falutól nyugatra elhelyezkedő dombvonulaton folyamatosan szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. A keskeny, gyakran mindössze 9-10 méter széles, de hosszú telkek nyugati-délnyugati tájolásúak, a szőlő kedveli ezt a fekvést és a kissé agyagos - löszös talaj is segítette a bor alapanyagának gyors elterjedését a Rózsahegyen. Az 1970-es évekig meghatározóak voltak a direkttermő fajták, főleg a Noah, az Othello, a Delavári és az Elvira. Mivel ezeknek a fajtáknak a gyökere a filoxérának (szőlőgyökértetű), levélzetük és termésük pedig a gombaféléknek többé-kevésbé ellenáll, a vegyszerek felhasználása is korlátozott volt a hegyen. Ezt követően sok ültetvényt kivágtak, műveletlenül hagytak, vagy oltott, elsősorban borszőlő fajtákra cseréltek.
Mi tavasz óta, Mezei Feri bácsitól vásárolt telken és az ő felügyelete mellett szőlészkedünk, az építési munkák szünetében metszettünk, kacsoltunk, kötöztünk és augusztus vége - szeptember közepe között 2 hullámban szüreteltünk. Kellemes, üde, gyümölcsös lett a fehérborunk, a vörös még alakul, a téli hónapokban nagyszerű forralt bort főztünk belőle. Büszkék vagyunk a szőlő- és törkölypálinkánkra is, amelyek a mozsgói Üstökös Pálinkaház közreműködésével készültek.
A pincesor a faluból a Magyarlukafa - Vásárosbéc felé vezető úton közelíthető meg gépkocsival, de több föld-, vagy gyalogút vezet fel a faluból is. Ezek közül talán a legszebb a templom déli oldalán induló, meredek ösvény, amely a temetőn keresztül vezet fel egészen a kilátóig. A templomot elhagyva, a temető előtt érdemes néhány percre megállni, gyönyörű a kilátás a településre és a környező vidékre. A pincesor a Természetjáró magazin egyik zselici kerékpártúrájának is része :
A pincesor hossza mintegy 1,5 kilométer, kényelmes, 35-40 perces sétával végigjárható, egy órás programba a kilátó is belefér.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése